Köszöntjük a Kiskőrössy Halászcsárda honlapján!



Untitled Document

Vissza a tartalomjegyzékhez!

A cikkben előforduló, a témához kötődő fontosabb fogalmak, kulcsszavak:
jó modor, viselkedés, viselkedési szokások, előírások, szabályok, illemtankönyv, etikett, étkezési kultúra, étkezési szokások az ókorban, középkorban, illem, illemtan, étkezési szokások, hagyományok története, illemkódex,

AZ ASZTALI ÖRÖMÖK ILLEMTANA AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG

II. rész 

Az asztali illemszabályok gyakori változásának az volt a fő oka, hogy a ma használatos evőeszközök többsége, valamint az egyéb "asztali kellékek" (Pl. szalvéta, tányér) bevezetése több évszázadot vett igénybe. Magyarországon a középkorban még a legtöbb ember az ujjait használta evőeszköz helyett és vagy szolgája, vagy a saját haját vagy szakállát vette igénybe szalvéta gyanánt. Mátyás király uralkodásának idején (1458-1490) a kanál és kés használata már megszokott volt, de a tálban felhordott ételekből az étkezők még akkor is az ujjaikkal vették ki az ételdarabokat. Tették ezt annak ellenére, hogy a villa ekkor Olaszországban már ismert evőeszköz volt, bár az is igaz, hogy használata Nyugat Európában csak a XVII. században vált általánossá. Mátyáson kívül még sok koronás fő részesítette a tíz ujját előnyben az étkezéseknél. XIV. Lajos, a Napkirály (1638-1715) például szintén az ujjaival halászta ki a mártásból a csirkehúst és a burgundi fejedelemnek és kíséretének megtiltotta, hogy az asztalánál villát használjanak. Idetartozó érdekesség, hogy Kínában és a Távol-Keleten már Kr.e. 1200-ban használták a kést és villát helyettesítő evőpálcikát. A kezükről és a húsról lecsepegő lé ellen kenyérszeletkékkel védekeztek, ezt rakták a hús alá, mialatt a szájukhoz vették. Bár a szalvéta is XV. századi találmány, mindenhol nehezen honosodott meg. Rendeltetésszerű használatával is gondok voltak, mert a fennmaradt kultúrtörténeti feljegyzések szerint a francia papok a szószékről prédikálták a hívőknek, hogy kezet, szájat szabad törölni a szalvétába, de orrot belefújni illetlenség. Ebben az időben még csak vászonszalvéták voltak, a papírszalvéták csak a XIX. században jöttek divatba. Mátyás udvarában az egyes fogások végén az étekfogók tálakban illatos vizet hordtak körül és ebben mosták le ujjaikat. Az udvarban felszolgált ételekről Bonfini, a kor híres történetírója így ír: "Az ételek között a húsneműek valának első rangon. Szarvasmarha, juh, kecske és sertés a szelidített állatok közül, a szarvas, az őz és a nyúl a vadak közül. Az aprómarhák közt - a kacsán, fogolymadáron és seregélyen kívül - főleg a kappan állt nagy becsben, valamint a fáczán. A ludat jóval kevesebbe becsülték, viszont a páva husát fejedelmi étekként kezelték." Érdekességként hozzá tesszük, hogy a pulyka ebben az időben a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, hazánkban csak Mátyás uralkodásának utolsó éveiben honosították meg. A halneműek közül a mennyhalat és a csukát kedvelték a legjobban, de a fejedelmi éteknek számító csukamájból Mátyás soha nem evett. Külföldről angolnát és pisztrángot  hozattak, a sózott tengeri halakat pedig böjt idején ették. Beatrix királynő kedveltette meg az udvarral a piacenzai és a pármai sajtot, olyannyira, hogy sajtkészítő mestereket telepítettek Budára Olasz és Franciaországból. Mátyás kedvence a Beatrix húga, Eleonóra által küldött hagyma lett, melyet sütve vagy párolva fogyasztottak húsételek mellé. Az ételek készítése és feltálalásának módja elütött a mai és részben az akkori európai divattól is. Bonfini szerint: "Legelőször a husneműeket adták asztalra, magyar szokás szerint bő lére eresztve. Feltűnő mennyiségben használják ezek készítésénél a különféle fűszereket: a szegfűt, a fahajat, gyömbért s főleg a borsot és sáfrányt, mely utóbbit kiváló gonddal már termelni is kezdtek." A hatalmas tálak ekkor még egymást váltották az asztalnál, mivel az egy tálból való étkezést csak a század végén kezdte kiszorítani a tányér használata. A terítéket később - a XVII. században - a franciák vezették be, ami hét darabból állt: tányér, kés, villa, kanál, szalvéta, pohár és fogvájó.

Horváth Dezső

Vissza a tartalomjegyzékhez!