Köszöntjük a Kiskőrössy Halászcsárda honlapján!
A cikkben előforduló, a témához kötődő fontosabb fogalmak, kulcsszavak:
jó modor, viselkedés, viselkedési szokások, előírások,
szabályok, illemtankönyv, etikett, étkezési kultúra, étkezési szokások az ókorban,
középkorban, illem, illemtan, étkezési szokások, hagyományok története, illemkódex,
kínai fecskefészek leves, hattyúpecsenye, pávasült, hódfark és medvetalp, különleges
halak, BRILLAT-SAVARIN, Theognis megarai bölcs
AZ ASZTALI ÖRÖMÖK ILLEMTANA AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG
I. rész
MOTTÓ: Az asztal örömeit mindegyik életkorban, minden társadalmi
helyzetben, minden országban és mindennap lehet élvezni; ez az élvezet társa
lehet minden egyéb gyönyörű-ségünknek s az utolsó, mely megmarad és vigasztal
akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük. (BRILLAT-SAVARIN) A
történelem egyes korszakait nem csak a társadalmi és gazdasági berendezkedés,
vagy a vallási, művészi és tudományos irányzatok szabták meg, nagy jelentősége
volt a társas életnek és az emberek egymás közötti érintkezésének is. A közösségi
élet velejárója a kultúrált magatartás, a jó modor és az egymással szembeni
viselkedés az élet minden területén, aminek szabályait ősidőktől fogva illemtankönyvek
sokasága foglalja össze - megkönnyítve ezzel a társasági életben való eligazodást.
Ismerjük meg hát a különböző korok étkezési kultúráját és az asztali örömök
élvezetének mindenkori szabályait a több száz évvel ezelőtt fogyasztott ételekkel
együtt.
Minden nép más-más fogalommal bír az illemről és az, amit e szó képvisel, századról-századra
változott. A törvényeken és az erkölcsi szabályokon túl minden klasszikus társadalomnak
megvolt a maga illemkódexe is.
Theognis megarai bölcs már i.e. 540-ben étkezési
illemtant írt tanítványa, Kyrnos számára. Ebben a következő - ma is megszívlelendő
- tanácsokkal látja el az ifjút: "Az asztali szomszédoddal viselkedj illedelmesen,
okosan; ha kell, tégy úgy mintha semmit sem látnál, mintha ott sem volnál.
Ha valaki még oly sokat nézett a pohár fenekére, azért ne tartsd vissza az
ivástól; aki bortól édes álomba merült, fel ne ébreszd. Jó magad azonban kelj
fel az asztaltól, mielőtt az ital eszedet venné. Az asztalnál légy derült kedélyű,
de bölcsességedet se felejtsd otthon; a társalgásban mindenkivel egyformán
végy részt; arra igyekezz, hogy az asztali együttlét nemcsak neked, de valamennyi
résztvevőnek együttvéve kedves öröm és szórakozás legyen".
A régi illemkódexeket böngészve sok furcsa, ma már mosolyt fakasztó rendeletet
és szabályt találunk. Villa hiányában a középkori angol illemszabályok így
rendelkeztek: "Halra, húsra és szárnyasokra soha ne tégy két ujjnál és egy
hüvelyknél többet." Egy osztrák főhercegi udvarmester 1624-ben szükségesnek
vélte, hogy rendelettel figyelmeztesse a kadét urakat, miként kell a főhercegi
asztalnál viselkedni. Íme néhány a megszívlelendő tanácsokból: "1. Ne nyúljanak
kézzel a tálba; ne hajigálják a csontokat a hátuk mögé vagy az asztal alá.
2. Ne szopják le az ujjukat, ne köpjenek a tányérba és ne töröljék az orrukat
az abroszba. 3. Ne igyanak olyan állati módon, hogy azután leessenek a székről
és ne tudjanak egyenesen járni." II. Katalin cárnő (1762-1796) egyik "dörgedelméből":
"Megtiltatik az orosz főuraknak feleségeiket nyilvánosan ütlegelni, az asszonyoknak
pedig, hogy szájukat nyilvános helyen az ivópohárba öblítsék ki".
A főúri udvaroknak
természetesen külön etikettje volt, amiben Európában a francia és a spanyol
udvar járt az élen. A spanyol királyt egy spanyol grand térdenállva szolgálta
ki, de ez mind semmi volt a régi Abesszin uralkodók szertartásához. A császár
méltóságával nem fért össze az a köznéphez illő művelet, hogy a kezét a szájához
emelje. Helyette felszolgáló apródjai tépdesték darabokra a pecsenyét, saját
mosott vagy mosatlan ujjaikkal és gyengéden a nagyúr szájába rakogatták. A
főúri asztaloknál a rendes hétköznapi fogásokon kívül minden előfordult ami
abban a korban ritka volt és drága. Volt kínai fecskefészek leves, hattyúpecsenye,
pávasült, hódfark és medvetalp valamint különleges halak minden mennyiségben.
Na és mi magyarok? Mátyás király udvarával folytatjuk.
Horváth Dezső